A menyasszonyi ruha nem véletlenül fehér színű! A fehér szín a lány tisztaságát, érintetlenségét jelképezte. Kevesen tudják, de a fehér esküvői ruha Viktória királynő nevéhez fűződik. Ő volt az, aki a fehér színű ruha divatját megteremtette Angliában. 1840-ben tartott esküvőjén fehér szaténból varrt ruhát viselt nem kis megdöbbenésre. Akkoriban még a fehér szín a gazdagságot jelképezte, nem pedig a tisztaságot. Igazán jómódú ember volt az, aki fehér ruhában jelenhetett meg valahol.

A ruha elengedhetetlen tartozéka a menyasszonyi fátyol, amely az ártatlanság és a lányság jelképe az esküvőn, a régi babona szerint az esküvő napja előtt nem szabad a menyasszony hajába tűzni, mert gyorsan tönkremegy a házasság. A fátylat csak a menyasszony hordhatja, aki felpróbálja fátylát, elcsábítja majd az ifjú férjet. Hagyományok szerint a menyasszonyt lefátyolozva az édesapja vezette oltár elé és ott adta a vőlegény oltalmába, aki a fátylat hátrahajtva teljes szépségében pillanthatja meg aráját.

Egyesek szerint ha a menyasszony gyöngyöt visel az esküvője napján, akkor a gyöngy „átveszi az igazi könnyek helyét”, vagyis a házasság könnymentes, boldog lesz. Mások pedig éppen azt állítják, a gyöngy azokat a könnyeket mutatja, amelyet a menyasszony majd a házasságában elhullat. Tehát minél több a gyöngy, annál több a könny.

Mikor menyasszonyi cipőbe az esküvő előtt pénzérmét helyeznek, lehet, hogy kényelmetlen perceket okoznak az arának, de megéri a kellemetlenséget, mert állítólag így lehet biztosítani a hosszantartó anyagi jólétet.

A rozmaring a házastársak egymáshoz való örök hűségét szimbolizálja. Az esküvőn a virágot mindketten viselik, a menyasszony koszorújában, a vőlegény pedig zakójára tűzve, hogy soha ne tévedjenek rossz útra a hosszú házas évek során. 

Kevéssé ismert, de nem kevésbé érdekes babona szerint a boldog házasság záloga, hogy melyik órában köttetik a frigy. Ha a kismutató az óralapon felfele halad (vagyis fél és egész óra között), akkor áldott lesz a házasság.

A menyasszony csokra a boldogságot szimbolizálja. A csokrot a vőlegény rendeli meg választottja számára, és mivel kettőjük boldogságáról van szó, ő is kitűz ruhájára egy szálat. Miután egybekeltek a szerelmesek, a menyasszony hátat fordít a vendégseregnek és eldobja a csokrot. Ilyenkor következik a hajadon lányok pankrációja, ugyanis az készülhet a következő esküvőre, aki megkaparintja a csokrot.

A fiatalemberek hasonló helyzetbe kerülnek, amikor a harisnyakötő megszerzéséért folyik a küzdelem: A ceremónia után a vőlegény a násznép szeme láttára veszi le élete választottjának harisnyakötőjét, majd a férfiak közé dobja. Az lesz a következő vőlegény, aki elég ügyes ahhoz, hogy az apró ruhadarabot elkapja.

Sok helyen elterjedt, hogy az esküvői vacsora alatt a menyasszony ölébe egy kisfiút ültetnek, hogy a születendő gyermekek között mindenképpen legyen fiú, aki a család nevét tovább viszi.

Az angolszász hagyományok szerint kötelező az esküvő alkalmával valami régi, új, kék és kölcsönbe kapott ruhadarab viselete. A „régi” egyértelműen a boldog hajadon éveket szimbolizálja, az „új” pedig azt, hogy az egybekelést követően egy új szakasz veszi kezdetét a lány életében. A „kék” (általában harisnyakötő) a menyasszony örök hűségének jelképe. A kölcsön kapott szerzemény pedig a szerelmet szimbolizálja.

A koszorúslányokat illetően igen eltérőek a hiedelmek. Az egyik verzió szerint, ha sok szép lány veszi körül a menyasszonyt, a gonosz szellemek megtévednek, és nem ismerik fel a szóban forgó hölgyet. A lányok funkciója többek között az, hogy elsőként lépjenek a templomba és onnan is kiűzzék a menyasszonyra leselkedő démonokat. Sokan hittek abban, hogy a környékbeli lányoknak az esküvőn lehetőségük nyílik arra, hogy a közeljövőben ők is elkeljenek, az egyforma ruha viseletére pedig azért volt szükség, hogy egyenlő esélyekkel induljanak.

A gyűrű bezáruló kör formája végett a körforgást, az állandóan megújuló életet jelképezi. A jegygyűrű ezen kívül eredetileg az ellenségekkel és a rossz szellemekkel szemben nyújtott védelmet. Balszerencsét hozhat, ha a jegygyűrű lekerül ujjadról, másnak felpróbálnia pedig egyenesen tilos.

Menyasszony és vőlegény – összetartozásukat és egységüket jelképezve – együtt vágja fel a tortát, és az lesz a házban az úr, akinek a keze feljebb van a szeletelés közben. Ha a szerelmesek egymást is megetetik az édes falatokkal, épp olyan édesek és boldogok lesznek házas éveik is. 

Szép, magyar szokás, az ifjú férj, feleségével közösen sújt a tortára egy kalapáccsal (általában grillázstorta), jelezvén, hogy ezután már összetartoznak és mindent együtt fognak csinálni. A néphit szerint ahány darabra törik a torta, annyi boldog év vár a fiatal párra is.

Az ifjú házasoknak a torta mellett valamelyest kellemetlenebb falatokkal is meg kell birkózniuk, annak érdekében, hogy a későbbiekben soha ne kelljen ínséges időket átvészelniük, viszont a házas élet sójából se legyen hiányuk. Azzal, hogy mindketten esznek egy-egy falatot a kenyérből és a sóból elfogadják, hogy ezentúl osztozniuk kell egymással mindenben, jóban, rosszban egyaránt.  

A főleg Amerikában jellemző autókra kötött üdítős-, sörös – és konzervdobozok szintén füleket nem kímélő zajt csapnak és a megátalkodott démonok mindenkori elijesztésére szolgálnak.

A koszorúslányok rózsaszirommal szórják tele az oltárhoz vezető utat, hogy elegyengessék a házas lét viharos, göröngyös útjait. A rózsaszirmok a termékenységet is szimbolizálják.

Az Ázsiából eredő ősi hagyományokat követve a násznép egy nagy adag rizst zúdít az újdonsült házasok fejére a ceremónia után. A rizsszórás szintén a termékenység jelképe, ezen kívül a jólétet és a gazdagságot is szimbolizálja.

Igen érdekes és manapság kevesek által követett szokás fatörzzsel eltorlaszolni a templomhoz vezető utat. A fát elvileg a templomba tartó szerelmes fiataloknak kell elfűrészelni – a szokás azt szimbolizálja, hogy a pár a későbbiekben is sikeresen leküzd minden akadályt. 

A menyasszony rablás során a násznép egy vállalkozó szellemű tagja fogja a nőt – vagyis menyasszonyt – és viszi, például, egy közeli kis kocsmába. A jövendőbeli férj feladata megtalálni élete választottját, és igyekeznie kell, mert ha nem jár sikerrel, sajnos nem érdemes arra, hogy a rabul ejtett hölggyel élje le életét.

Bevált és még a mai fiatalok körében is elfogadott szokás menyasszonyt, még ha kicsit túlsúlyos is, ölbe kapni és átemelni az új, illetve még törlesztésre váró lakás küszöbén. Ez a hősies tett a hiedelmek szerint azért fontos, mert a fiatal házasok ezzel tudják becsapni a küszöb alatt lapuló gonosz démonokat, akik csak arra várnak, hogy megátkozzák a szerelmesek új, közös életét. Ha a leány lába nem érinti a földet, a szellemek megtévednek, és azt hiszik, hogy csak egy személy lépett a házba. A vőlegény ezzel a gesztussal védi meg kedvesét és házasságuk törékeny jövőjét.

A templomból távozó házaspár előtt a násznép sorfalat képez, hogy ezzel megnehezítse a zökkenőmentes továbbjutást. A fiatalok a sorfal áttörésével mutatják, hogy szándékukban áll a későbbiekben együtt legyőzni a felmerülő akadályokat. 

Állítólag nem csak az hoz balszerencsét, ha a vőlegény idő előtt meglátja menyasszonyát a ceremónia alatt viselendő ruhában, hanem már az is, ha a menyasszony teljes esküvői öltözékben megpillantja saját magát egy tükörben. Ezen okból kifolyólag, mielőtt a tükörbe nézne, ajánlatos levennie egy ruhadarabot, vagy valamelyik esküvői kiegészítőt. 

(Forrás: eskuvoimagazin.hu, valamint google találok kigyűjtése)